Horgász módszerek

Kárászozás a pontyos vízben

Ennél nagyobb szentségtörést az átlag magyar horgász számára nem lehet el-követni. Olyan vízen, ahol hemzsegnek a pontyok, ki az az elvetemült aki mégis a kárászok nyomába ered. Kettő ilyen horgászról biztosan tudok, az egyik Pásztor István szakírónk, a másik pedig én.
Kérem a kedves olvasót, ne hamarkodja el ítéletét a címben jelzett horgászattal és a mi józan ítélőképességünkkel kapcsolatban, olvassa el a cikket és min-denre fény derül.

Kedves meghívásnak tettem eleget, mikor Pásztor István barátom meghívott egy pontyos vízre horgászni. Gondolkodás nélkül igent mondtam, mert még soha nem horgásztam az Ohati tavakon. Az a kifejezés, hogy „pontyos víz” szinte mindenki számára a műanyag vagy kocka tavakat jelenti. Ez alól én sem vagyok kivétel, szá-momra is. Azonban ez a hely nem a szokványos, négyszög alakú, minden pontján azonos mélységű, teljesen partmenti növényzetmentes pálya. Ez valami más.


Ez aztán a csodálatos fogadtatás

Hajnal négykor csörgött a telefonom, most kivételesen nem állítottam be még tíz perccel későbbi újra jelzésre, pedig ha nem horgászni indulok, akkor szívesen nyúj-tom meg a pihenéssel töltött időt. A menetfelszerelés az autómban várakozott már előző este óta, kétszer is átvizsgáltam, nem hagyok-e itthon valamit. Mindent rend-ben találtam. Egy pontyos rakózásra nem lehet felkészületlenül érkezni! 
Még oda sem értem a helyszínre, már pompás fogadtatásban részesültem. A hajnali napfelkelte volt ilyen kegyes hozzám, hogy az erre járó vándort arany csillogásával köszöntötte. Kiléptem az autómból és fotózni kezdtem.


Ilyen szépségekre is rátalálhatunk horgászat közben

A vízparton már várt rám István, rövid megbeszélés után kiválasztottuk az alkalmas horgászhelyet és elkezdtük a pakolást. Útközben, ahogy beszélgettünk, szép lassan kivilágosodott. A vízparton gyönyörű növények fogadtak bennünket, nem tudtunk el-lenállni, azonnal beélesítettük a digitálisokat és ellőttünk néhány képet.
A víz is csodás volt, gazdag parti vegetáció, nem éreztette a horgásszal, hogy a kör-nyezet kissé mesterséges. Egy kis öbölben pakoltam le, István barátom a feederrel kicsit távolabb tőlem. Ő már javában horgászott, amikor én még csak az előkészüle-teket végeztem a nyugodt rakózáshoz. Jó munkához idő kell! Arra viszont nem gon-doltam, hogy pontyos vízen, egy ponty horogra csalásához is huzamosabb időnek kell eltelnie. Az alapozó etetés után közel fél óra telt el, amikor éppen a tájban gyö-nyörködtem, egy oldalra sétálós kapással adták a halak tudtomra, hogy kezdődhet a közös játék. Azonnal guminyújtós kapások emlékei futottak át agyamon és képzele-temben már indítottam is a rakóst hátra a rövidítéshez. Sajnos valójában erre nem került sor.


Kapásra várva

Maradt a végeláthatatlan várakozás. Szerencsére nem sokáig. Egy szép merítős ka-pás után a lágyra gumizott spiccből alig szaladt ki az 1,0-es gumi. Ez nem ponty lesz, jósoltam, de ehhez semmiféle látnoki képességre nem volt szükség. Telitalálat. Egy kis kárász, mely megfogása után egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem a kis jövevénynek, hogy legalább már valakinek ízlik a felkínált étel.


Az első jelentkezők ilyen aprók voltak

A levegő hőmérséklete és az időjárási viszonyok nem éppen a legideálisabb körül-ményeket teremtették a pontyok horogra kerítéséhez. Az előző napok kellemes, arcot simogató melege és ragyogó időjárása után, masszív hidegfront telepedett rá a tájra, ami a legkevésbé kedvez a pontyoknak. Autóm hőmérője 8,5 ºC-ot mutatott. A meg-fogott hal olyan kellemesen langyos tapintású volt, hogy akár kézmelegítő szerepét is betölthette volna. Helyette inkább a haltartóba helyeztem. 
A kisebb kárászok, ha nem is intenzíven, de táplálkoztak, erről a lassan elmerülő úszóantenna adott számomra tudomást. A szerelékmódosítások hosszú sorát próbál-tam végig, de sajnos átütő sikert nem hozott. Kisebb teherbírású és hajszálvékony antennájú úszóra váltottam. Az ólmozást a lehető legnagyobb mértékben elosztottam az előke és az úszó között, ún. inggomb (shirt button style) elrendezésben. Ami any-nyit jelent, hogy az egyenlő méretű sörétekből kialakított ólmozás minden darabját egyenlő távolságra húztam egymástól.


Pontyok helyett kárászok jöttek

A mérsékelt sikert a kicsit gyakrabban jelentkező kapások jelentették, az átlagsúly viszont nem emelkedett. Sajnos nem tudtunk elcsábítani egyetlen pontyot sem, min-den próbálkozás ellenére passzívak maradtak. 
Semmi okom nem lehetett a panaszra, mert a környéken messzemenően én fogtam a legtöbb halat darabszámra és súlyra is, amivel nem lehet dicsekedni és nem is sze-retnék. Egy kis elégedetlenség üldögélt az arcomon, annak ellenére, hogy a rakóssal lehetett a maximumot kihozni a vízből és úgy gondolom, hogy ezt meg is tettem. Nem jött a ponty. A cím azt hiszem mostmár mindenki számára világos lett, nem pontyellenes felfogásom miatt nem horgásztam a legkedveltebb hazai horgászhalra, hanem az időjárás mostoha körülményei tették „szelektívvé” a mai próbálkozást.


Egy régen nem látott vendég – a víztisztaság jelzője

Az időjárás kezdett még rosszabbra fordulni, az állandóan szemerkélő eső mellé a kissé felerősödő szél is társként szegődött. Ez az osztott súlyozás halála, a halak száma kis mértékben, a gubancoké jelentősen növekedett a kedvezőtlen víz alatti áramlások és a szél következtében. 
Véget vetettünk a horgászatnak, a pakolás és a fotózás volt már csak hátra. A lebon-tott és egy csontival csalizott top set-et a ládám bottartójába raktam és a szereléket a vízbe lógattam. Miután a rakós vastag részeit egymásba pakoltam, a top set-et ki-emelve egy tíz centi körüli rák volt a horgon. Ez igazán pompás befejezése ennek a horgászatnak. Utoljára több mint tíz éve fogtam rákot édesapámmal a Tiszán. Sajnos ő már nincs közöttünk, így ez a fogás egy kicsit a vele töltött horgászemlékeket is felidézte. Újra könny szökött a szemembe és csak jönnek és jönnek az emlékek...

Online látogatóink

Oldalainkat 67 vendég és 0 tag böngészi

Cookie-k kezelése