Villantó Magazin -

A Milotai Süllős Bányatavon Filep István tiszabecsi horgászt három nappal ezelőtt reggel 6 óra tájban egy hatalmas harcsa alaposan felidegesítette, mivel a 10 mm-es tejsavas bojliját felvéve komótosan, de megállíthatatlanul a sziget felé úszott és a – horgász számára biztosan – érzékeny búcsút véve szakított. Aznap délben Filep István újból bevetette ugyanazt a készségét, szó szerint ugyanazt: zsinórcsere, és bármilyen erősítés nélkül, így a harcsa ismét rövid idő alatt „megtépte” a horgászt, csak ezennel rakéta üzemmódban közlekedett.

2017.07.08. szombat este Filep István erős botokkal és 0,40-es fonott zsinórral rákészült a víziszörny kifogására. Még jóval sötétedés előtt elfoglalta helyét ifj. Daniló Lászlóval együtt, aki pár méterrel odébb horgászott. Mindketten az áhított óriásharcsa érkezését várták.
Azonban egész éjszaka egy moccintásuk sem volt, semmilyen mozgást nem észleltek, de tudták, hogy a látszólagos felszíni mozdulatlanság ellenére rengeteg hal van előttük. 06.00. órakor Filep István két „piccentést” érzékelt az 5 mm-es mézes pop up-pal felcsalizott szerelékén, amelyet nagy harcsa kifogására a legtöbb harcsahorgász által nemigen javasolt, e célból igencsak kicsinek számító 4-es számú, átlagos vastagságú horoggal tálalt fel. Persze Filep István sem erre a horogra várta a kapást, hanem a „méretes”, nadállyal és gilisztával felcsalizottakra. Talán unalmában, talán dévér kapást sejtve Filep István akasztott, de azonnal hatalmas ellenállást érzett. ifj. Daniló László azonnal a segítségére sietett és csónakból folytatták a fárasztást.

Ez jó ötletnek bizonyult, mivel a hal a part felé rohant a számára biztos menedéket nyújtó vízbedőlt fák, bokrok közé. Csakhogy a két horgász is kapaszkodott közben és lélekjelenlétüknek és persze erős szereléküknek köszönhetően sikerült a halóriást megfordítani. Természetesen az óriásharcsa ekkor is érezte, merre van esélye menekülni: a közeli sziget felé vette az irányt. Már csak centiméterek hiányoztak a győzelméhez, mikor ismét sikerült megfordítani, bár az ott viszonylag sekély, 4 m-es víz aljáról ekkor még nem sikerült feljebb húzni. Csak a zsinór állásából és a hatalmas erőből lehetett látni és érezni, hogy odalent egy torpedó dolgozik. Ismét a part felé vette az irányt, de erről a szándékáról némi viaskodás után sikerült lebeszélni. Ezután - a horgászoknak – jó irányba ment: nagyjából a tó közepén, Tiszabecs felé. Ekkor kevésbé szorította Filep István: le is vitt egy szuszra legalább 100 m zsinórt, és még mindig a mélyben, nem mutatva meg magát. Innen viszont néhány kirohanás után a csónak közelébe lehetett kényszeríteni, és jó félórás fárasztás után már lehetett látni az igazi, legalább 2 m-es csodát egy vaskos harcsa képben!
Gondolták a horgászok, hogy nagy halról van szó, de azt nem, hogy ekkoráról! Ilyenkor az egekben van az adrenalin, mellé még ott volt a meglepetés is: a hal látványa! Szerencsére a horgászok hamarabb eszméltek, mint a hal, így ezt követően rövid tusa után már „csak” egy rutinos csónakba emelés következett 45 perc kemény csata után.

Az ünneplők egy csoportja. Jobb szélen a segítőtárs, ifj. Daniló László. Mellette Gubacsi Gáspár, Filep István, Filep Norbert, Fülep Gyula, Nagy András

Jó pár évvel ezelőtt nekem is volt hasonló élményem a Tiszán: az általam felkínált halszeletet a víz egy óriásharcsa szájába sodorta, „aki” meg sem moccant ezután, csak mikor ki akartam venni a szerelésemet, akkor éreztem, hogy „gond van”. Másfél óráig küzdöttem a partról 0.30-as monofil zsinórral. Nézőkön kívül más segítségem nem volt. Csak azt akartam, hogy megpillantsam, „kivel” küzdök, de nekem ez akkor nem adatott meg: hiába pumpáltam felfelé, éreztem, ha tovább szorítom az elszálkásodott damilt - amely sok helyen úgy nézett ki, mint egy szöcske lába - azonnal elszakad. Mikor engedtem, a hal azonnal a mélység felé zuhant, mint egy lift, aminek elvágták a tartókötelét. Többszöri nekirugaszkodás után próbáltam a sodráson már harmadjára leengedni, de ekkor az - általam ugyan ismert - akadó felé vette az irányt, de megállítani, szándékától eltéríteni nem tudtam. Volt, aki mázsán felülinek tippelte. Minden esetre pár nappal azelőtt egy 15 kg-os harcsát szinte pillanatok alatt kivettem, így az biztos, hogy ez attól sokkal nagyobb volt.

-2-
Filep Istvánnak most megadatott, hogy a hőn áhított harcsát kifogja. Mivel ismerem az érzést, tudom, mit jelent ez.
A harcsa hossza 206 cm, súlya pontosan 50 kg volt. Ezúton is gratulálok a kifogásához! Utoljára 2000-ben fogott ki nagytestű harcsát Török Géza halőr, a Milotai Süllős Bányatavon, az is „csak” 19,5 kg volt, de a tórekordunk is jelentősen megdőlt, amit eddig a 2007-ben fogott 23 kg-os tükörpontyom jelentett. Igaz, fogtak a rá következő évben olyan – hivatalosan - 20 kg-os amurt, amely a szóbeszéd és fénykép alapján is megpucolva volt 25 kg.
Sokszor előfordult már, hogy a „gyanútlan” pergető horgász villantóját óriásharcsa kapta el, vagy éppen a stupekkal felkínált csalira kapott rá, jártak így a nadállyal horgászók is, de az eredmény ugyanaz volt: hosszabb-rövidebb küzdelem után a harcsa nyert. Azért, hogy némi esélye a horgásznak is legyen, néhány éve a közgyűlés engedélyezte a csónak használatát harcsa horgászathoz. De a csónak és az erős felszerelés is eddig mindig kevésnek bizonyult.
Sokan kíváncsiak lennénk rá, hogy mekkorák lehetnek azok a 6 kg-os harcsák, amelyeket tiszai horgászok 30 évvel ezelőtt tettek a Milotai Süllős Bányatóba. Többen megesküsznek rá, hogy többször láttak 3 db 80 kg körüli harcsát a víz felszínén. Lehet, hogy ők azok! Vagy csak az utódaik?

Wachteinheim József
elnök

• < Előző
• Tovább >