Ponty

Nyúrga ponty

Nyurga ponty (1. ábra)

Tőponty

Tőponty (2. ábra)

Nemes ponty

Nemes ponty (3. ábra)

Legismertebb és legnépszerűbb halunk. Hazánkban sok fajta ponty él, amelyék több szempontból rendkívüli mértékben eltérnek egymástól. Az alakbeli eltéréseket a "profilindex"-szel szoktuk kifejezni, vagyis azzal a számmal, amely megadja, hogy a test hosszúsága hányszorosa a test magasságának. A nyurga ponty profilindexe 3,5-4,5 között változik (1. ábra). Testének hossza tehát átlagosan négyszerese a magasságának. A tőponty (2. ábra) indexe 3-3,5. A tógazdaságokban kitenyésztett nemes pontyok (3. ábra) profilindexe még ennél is kisebb: 2-2,5. De a pontyfajták pikkelyezettségben és színben is jelentősen eltérnek egymástól. A nyurga ponty és a tőponty testét nagy pikkelyek borítják. A test színe felül sötétbarnás, oldalt aranysárgába megy át, a hasa világossárga. A tógazdasági nemes pontyok is lehetnek pikkelyesek. Vannak azonban közöttük tükrös pontyok (4. ábra), melyek a testének java pikkely nélküli, csupán középtájt és a hátvonal alatt húzódik egy-egy pikkelysor. Az ún. tőponty teste teljesen csupasz, csak a farok közelében találni néhány pikkelyt. A tükrös és bőrpontyok testét vastag, sötétbarna, sötétzöld bőr fedi, amely csak a has felé világosabb.

A tógazdasági tenyészpontyoknak horgászati szempontból is nagy a jelentőségük. Igaz, hogy a nyurgaponty szilajabban védekezik a horgon, mint a zömökebb fajták, csakhogy lassan nő. Jó, ha öt-hat nyerse korában eléri a 30 centiméteres hosszúságot, amikor is súlya 70-80 dkg. A tógazdasági nemes ponty jobban értéksefti a táplálékot, háromnyaras korában többnyire meghaladja a kilogrammos súlyt, s egyben a kifogható legkisebb méretet. Ezért a horgászvizek halállományát csakis gyors növekedésű nemes ponttyal érdemes fejleszteni. A ponty ívása rendszerint május elején kezdődik, amikor a víz hőfoka eléri a 17-18 °C-ot. Az ívás azonban néha július közepéig is elhúzódik. Bár testsúly kilogrammonként közel 150 ezer ikrát rak le, természetes utánpótlására legtöbb természetes vizünkön alig lehet számítani. A vízszabályozások miatt ugyanis kevés a sekély vizű, füves szélterület. Az áladás-apadás váltakozása, pedig sokszor szárazon hagyja az ikrát. Emellett az ikra a legtöbb halnak kedvenc tápláléka. Az utánpótlás mai fő módszere a kétnyaras, 20-40 dkg-os ivadék ponty kihelyezése. A Ponty fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje május 2-tól június 15-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 30 cm. Naponta 3 darabnál főbbet kifogni tilos. Vizeinkben többnyire 1-3 kg-os súlyban kerül horogra. De nem ritka a több kilogrammos, sőt 10 kg-on felüli sem. A legnagyobb példányok 20 kg körüliek. A ponty hazánk valamennyi nagyobb vizében őshonos. A folyóvizekben nagy vándorutakat tesz meg. A nagyobb tavaszi áradások idején igyekezik kiszökni az árterekre, ahol a kiöntésekben mindent megtalál, ami szaporodásához és táplálkozásához szükséges. A legjobb életfeltételeit az 1-2 méter mély, csendes, víznövényzettel borított vízrészeken találja meg. Ilyen területek kisebb-nagyobb tavaink, valamint a Tisza, a Duna és a Körösök holtágai. A ponty már ivadékkorában csapatosan jár a part menti sekély, gyorsan melegedő vízrészeken, ahol tömegesen talál apró állati planktont. Csoportos vonulását később is megtartja. A pontyok harmonikaszerűen előrenyújtható szájukkal feltúrják az iszapos feneket, és felszippantják a fenékiszapban tömegesen tenyésző, apró álcákat, férgeket. De felkeresik a part menti vízinövényzetet is, ahol rengeteg táplálékot találnak a növényzet szárán és levelein férgeket, rovarokat, kisebb-nagyobb rákféleségeket, csigákat, vándorkagylót. Ennek kemény héját torokfogukkal törik fel. Elfogyasztják egyes növények fiatal hajtásait és termését is. Általában azonban a pontyra - még több kilogrammos korában is - a horogra alig tűzhető táplálék és a lassú legelésző életmód a jellemző. Táplákozását, étvágyát több tényező befolyásolja. Ezeketérdemes figyelemmel kísérni, ha meg akarjuk magunkat kímélni az előrelátható csalódástól.

Mindenekelőtt a víz hőfokának változásaira kell figyelemmel lenni. Késő ősszel, amikor a lehűlő vízben elpusztul a természetes táplálék java része, a ponty elvermel. A téli időszakban alig vesz magához táplálékot. Télen csak az erőművi hűtőtavak meleg vizében lehet pontykapásra számítani. Tavasszal, amikor a víz melegedni kezd, s megindul a természetes táplálékképződés, a ponty is elhagyja téli vermét, és a víz sekélyebb, melegebb part menti részére vonul. A víz hőfokának növekedésével egyre nő az étvágya. Április közepén már számos vizünkön számíthatunk pontykapásra. Május-szeptember hónapokban, a 20-25 °C-os vízben legjobb az étvágya. Előfordul, hogy időnként még októberben, novemberben is jól kap. Annál meglepőbb, hogy a legjobb nyári időszakban néha napokra megszűnik a pontykapás. Ennek több oka lehet. Egyik a ponty frontérzékenysége. Az időjárási frontok hazánkat többnyire az Atlanti-óceán felől közelítik meg. Átvonulásuk előtt egy-két nappal - sokszor több napon át - déli-délnyugatira fordul a szél, fülledtté válik a levegő, és jelentősen csökken a légnyomás. Ezekben a napokban a pontynak nincs étvágya. De étvágytalanná válik a ponty a folyóvizekben is, ha erősebb az apadás.

Ezzel szemben a front átvonulásakor és utána megjavul az étvágya. Kisebb-nagyobb esőben, északnyugatira forduló szél mellett rendszerint jól kap. Ugyancsak megnő az étvágya, ha lassan árad a víz. Befolyásolja a pontykapást a napszak is.

A nyári meleg időszakban legtöbb vizünkön a hajnali, kora reggeli és a napnyugta előtti órák a legjobbak. A délutáni vakmelegben nem kap. Kora tavasszal és késő ősszel viszont a kapások zöme a déli és délutáni órákra esik. Ez azonban csak általános szabály, amelytől egyes vizeken jelentem lehet az eltérés.

Online látogatóink

Oldalainkat 135 vendég és 0 tag böngészi

Cookie-k kezelése