Fehér busa

Fehér busa

Testfelépítés: 
Teste oldalról erősen lapított, közepes testmagasságú. Feje nagy, de a pettyes busáénál kisebb. Szája felső állású. A szájszögletből húzott vízszintes vonal áthalad a szemen. A kopoltyúíveken a szűrőfelület szélesebb, mint a légzőfelület. A hátúszó rövid és magas, szegélye egyenes. A mellúszó nem éri el a hasúszó tövét, a farokalatti úszó viszonylag hosszú. A faroknyél magas, a farokúszó mélyen kivágott. A hasvonal jellegzetes éle a kopoltyúktól egészen a farokalatti úszókig terjed. Cycloid pikkelyei aprók, vékonyak, amelyek a fiatalabb egyedeken ezüstösen, az idősebb példányokon ólomszürkén csillognak. A hátoldal szürke, esetleg zöldes árnyalatú, az oldalak és a has ezüstösen fehérek. A hát- és a farokúszó szürke, a többi úszó sárgás árnyalatú.

Elterjedés, élőhely:
Tipikus folyóvízi hal, eredeti élőhelyén életének egy részét a főmederben, az intenzív táplálkozás időszakát pedig a kiöntésekben tölti. Hazánkban tavakban, holtágakban is megél.

Szaporodás, egyedfejlődés:
Őshazájában ivarérettségét 3-4, hazánkban 5-6 év után éri el. Az ivarérett példányok a folyók felső, gyors áramlású, zátonyos szakaszán, a felszín közelében ívnak, 23-24 ° C-os vízben. Az 1,2 mm átmérőjű lerakott ikrák néhány óra alatt 4-4,5 mm-esre duzzadnak, amelyek fajtömege a vízével azonos, így lebegve messzire sodródnak a folyóban. Embrionális fejlődésük a magas hőmérsékleten gyors, a 6 mm-es hosszúságú lárvák 1,5-2 nap alatt kelnek ki, és még legalább 1 hétig sodródnak, miközben teljesen felélik szikanyagukat. Önálló táplálkozásukat már a folyók lassúbb szakaszain kezdik meg.

Táplálkozása:
A pettyes busa főleg állati eredetű planktonokkal táplálkozik, de fogyaszt növényi apróállatokat is. Elsősorban Daphnia, Cyclops nauplius, Diatoma fajok jelentik fő tálálékát. Tápláléka zömét a zooplanktonok teszik ki, de emellett jelentős a lebegő szerves törmelék fogyasztása is, amit a kopoltyúívek belső oldalán található szűrőszervvel vesz fel. A problémák hasonlóak a fehér busánál leírtakkal. A kifejlett egyedek fő táplálékát zooplankton-szervezetek és detritusz, kisebb mennyiségben algák alkotják. Hazai vizeinkben a faj természetes szaporodását eddig még nem tapasztalták.

Horgászata:
Ez a hal nálunk tájidegen halnak számít, származási helye az Amur és az attól délre esõ folyók vízrendszere. Hazánkban 1963-ban telepítették be és mivel jól alkalmazkodik környezetéhez, ezért hamar elterjedt az összes jelentős folyó- és álló vizünkben, holtágainkban.
Elsősorban fitoplanktonokat és zooplanktonokat eszik, tehát egyik kifejlet hazai halfajunknak sem táplálék konkurense, de mivel planktonokat eszik ezért a halfajok ivadékai elől fogyasztja el azokat.

Horgászatához tehát fontos tudnunk, hogy úszó planktonnal táplálkozik, amit nem igazán tudunk horogra húzni, mivel vagy nincs ilyen kishorog, vagy nem jó a szemünk :-), ebből következik az, hogy a busa horgászatában teljesen el van fogadva a külső akasztás, mert ez a hal nem táplálkozik a hagyományos módon vett a horgászatban használatos növényi, vagy állati eredetű csalival. Ugyanis a busa vízszűrésre specializálódott, ami annyit jelent, hogy a vizet beszívja megszűri és a felesleges vizet kiengedi a kopoltyúján a táplálékot tovább jutatja az emésztőrendszerébe. Ebből adódik a megfogásához alkalmazott sportszerű horgászmódszer.

A tapasztalatok alapján a busa gyorsan felfigyel a vízbe jutatott etetőanyagfelhőre, mely oda csalja őket táplálkozni. Ha direkt busára szeretnénk horgászni akkor ha az etetőanyaghoz keverhetünk egy kis kukorica- vagy lucernalisztet esetleg egy kis tejport. De szereti az édeset is főleg a méz és vanília ízesítést.

Az etetőanyagot úgy kell bekeverni, hogy a vízbeérést követően azonnal szétessenek a gombócok és a vízoszlop közepén fejtsék ki hatásukat. Folyamatosan kell etetni, hogy az etetőanyag felhő állandó legyen.
Általában a vízoszlop felénél horgászunk rájuk úszós vagy fenekező módszerrel. Ne felejtsük el, hogy mivel igen erős és esetleg jókorára megnövő hallal állunk szembe ehhez válaszuk meg a felszerelésünket is. Ja és a horogra nem fontos csalit tenni, vagyis a legalkalmasabb csali egy szem technopufi, amit szürcsölése közben beszippant és máris lehet fárasztani.

Most nézünk meg egy jó kis módszert:

A hozzávalók és az összeszerelése:

A hajszálelőke és a technopufi valamint a horog kapcsolat, bojli-fűzőtű segítségével.

Össze kötve a un. busafa amire technopufit rálehet húzni, valamint egy darab forgókapoccsal ellátott karabiner, mely a főzsinórra van erősítve és a horgok rá vannak kötve.

Na és az előkezsinórra kötött technopufi...

...és a kész szerelék mellyel meg lehet fogni a cél halakat a busákat.

Online látogatóink

Oldalainkat 65 vendég és 0 tag böngészi

Cookie-k kezelése