Sügér VII.

Sügér VII.

Rablóhal horgászat

A sügér és horgászata 7. – Pergetés és twiszterezés
 
Kétséget kizáróan a legsportosabb sügérező módszerek a pergetés és a twiszterrel történő horgászat. Ha olyan vízterületre lelünk, ahol nagy egyed-számú sügérpopuláció él, akkor mindkét módszerrel felejthetetlen élményt ga-rantáló horgászatnak nézhetünk elébe.
 
 
A pergetés
 
Ha erről a módszerről esik szó valahol kis hazánkban, akkor senkinek sem a sügér jut eszébe, legalábbis nem az első helyen. Az tény, hogy a csuka vagy harcsaperge-tés jelentősebb küzdelmet ígér és sokkal „férfiasabb játék” mint a sügérezés. Azon-ban, ha kellően lefinomítjuk a szerelékünket, akkor a csíkos halacskára való horgá-szat is megörvendeztethet bennünket egy-egy apróbb csatával. Igen, ez a hal test-méretéhez képest meglehetősen vadul ront rá a prédára, és nem adja könnyen az életét. Pedig ezt nem is kell adnia, hiszen vissza szoktam engedni őket, csak erről a fárasztás során ők mit sem tudnak.
 
Útikészletem
 
A sügér pergető horgászatához nincs szükség nagy mennyiségű úti holmira, jóma-gam egyetlen kétoldalas twiszterálló dobozt szoktam magammal vinni. Ebben ké-nyelmesen elférnek a többségében 0-s méretű, és csak néhány darab 1-es körforgó, az apró twiszterfejek és gumik valamint a forgókapcsos karabinerek. A körforgó mé-rete, hogy 0-s vagy 1-es, az nem is igazán lényeges, a mohó halak vadul rárabolnak a „nagyobb” 1-esekre is. Én szinte csak körforgókat használok sügér pergetéshez.
 
Ennek a sügérnek bele sem fért volna a szájába a 0-s körforgó hármashorga
 
Körforgók közül nekem két gyártmány vált be igazán, a Mepps Aglia és a Blue Fox Vibrax Original. A kettő közül is a Mepps 0-s bronz viszi a prímet. Ez egy igazi uni-verzális körforgó, legalábbis az én gyakorlatomban. Eddig tizenkét különböző vízterü-leten használtam eredménnyel. Ezek között volt kis csatorna, morotva tó, bányató és többféle folyó is. Az időjárási tényezőkről nem is beszélve. Szinte mindenféle időjá-rásban sikerült lépre csalni néhány csíkost. Ha nem, akkor csak nagyon ritkán esett meg, hogy egy másik típus vagy szín sikeres lett volna. Horgásznaplóm szerint ez négy esetben történt meg, ebből háromszor a Vibrax bronza hozta meg az áttörést, már amennyire néhány sügért lehet annak nevezni. Számomra mindenképpen lehet, hiszen nagyon kedvelem ezeket az apró ragadozókat és szinte kizárólag csak rájuk pergetek.
 
Nálam a második helyen álló műcsali, a Vibrax 0-s bronz
 
Felszerelésem egy 244 cm-es 3-15 g-os UL pergetőbotból és egy hozzá illeszkedő 2500-as méretű orsóból áll, amelyre 0,14-es monofil damilt tekertem. A damil végébe a lehető legkisebb forgókapcsos karabinert kötöm. Ez a megoldás egyetlen mozdu-lattal lehetővé teszi a gyors műcsali cserét. Bár az esetek többségében ki szoktam tartani egy műcsali mellett, mert nem biztos, hogy ha tíz dobás után nincs érdeklő-dés, akkor a tizenegyedik után sem lesz. Talán ezért olyan eredményes nálam a Mepps bronz, mert mindig ezzel kezdem a víz vallatását és csak nagyon végső eset-ben cserélem le a Vibraxra esetleg valamely másik gyártmányra.
 
Ezek a sügerek mindannyian Vibraxra érkeztek
 
A twiszterezés
A twiszterezés mint horgászmódszer alatt mindenki a hagyományos módszerre gon-dol. Hazánkban ez az elterjedtebb verzió, amikor egy ólomfejes horgot átbújtatunk egy színes szilikon testen. A másik módszer, amelyet még be szeretnék mutatni, azt az amerikai horgászkultúrából vettem át és nálunk kevésbe elterjedt, de az elmúlt idény számomra azt bizonyította, hogy van létjogosultsága. De ne vágjunk a dolgok elébe, lássuk először a hagyományos jigfejjel szerelt készséget.
 
Az egyik sikeres kombinációm, sárga fej, flitteres átlátszó sárgás test
 
Hazánkban igencsak nehéz volt eddig beszerezni a 3-4 cm-es sügérező twisztereket. A színválaszték meg egyenesen kétségbeejtő volt. Örültem, ha a megfelelő méretű szilikon testet be tudtam szerezni, a szín csak szinte másodlagos kérdés volt. Pedig mennyire nem az! Teljesen véletlenül bukkantam rá egy tengerentúl gyártott készlet-re, melyben hat féle színű 4 centis gumi és hozz illő méretű jigfejek voltak. Azonnal beruháztam, s mint később kiderült jól tettem.
A jigfejeket hagyományosan szereltem fel és egy apró forgókapcsos karabinerrel csatoltam a 0,14-es damilom végébe. A 2 grammos fejet nem lehetett igazán egyet-len bottal sem eldobnom, megfelelő botot pedig nem találtam a boltokban. Jobb híján a rezgőspicces botom „középső spiccel” szerelt változatát választottam ultra light jigező botnak. Pompásan működik, a műcsali minden egyes kis bukdácsolását és a kapást is kiválóan lehet vele érezni.
Nagyon megcsapott a twiszterezés szele, nemkülönben fogóssága és olcsósága mi-att is. Egy twisztert kevésbé sajnál az ember odaszakítani, mint pl. egy körforgót. Természetesen nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy anyagi megfontolásból találtam rá erre a módszerre. Inkább a variációs lehetősége volt az, ami megragadott. Az számomra új szerelék, mint már említettem nem saját ötleten alapul, én csak egy kicsit tovább fejlesztettem. Ezt szeretném most bemutatni.
 
A lebegő szerelékhez szükséges kellékek
 
Az eredeti szereléket a feketesügérre épülő amerikai műcsalis kultúrában széles kör-ben alkalmazzák, nem is kis sikerrel. A szerelék neve Carolina rig, és a következő-képpen néz ki. A főzsinórra felfűzünk egy cseppólmot, alá kötünk egy forgót és a for-gó másik végébe egy kb. 60 centis előkén egy súly nélküli, hagyományos horogra tűzött plasztikcsalit. Én annyit módosítottam, hogy a cseppólom helyett egy stopper-ólmot helyezek a főzsinórra, két szilikoncső segítségével. Mielőtt a csöveket ráhúzom a kis csapokra egy egyszerű hurkot formálok a damilon, és csak aztán tolom rá a szilikon rögzítő csöveket. Az ólom csapjainak a végeit egy fogóval kissé visszahaj-tom. Ez az ólmozás azért jó, mert menet közben, ha kisebb súlyú ólmot akarok fel-tenni, - hogy még lassabban, ingerlőbben szálljon alá a csali - akkor könnyedén cse-rélhetek, a másik előnye a hagyományossal szemben, hogy az ólom és a twiszter távolsága tetszőlegesen szabályozható a stopperólom elmozdításával. Az egyetlen probléma az, hogy nagyon óvatosan kell vele bánni, mert nagyon akadós terepen sok ólmot veszíthetünk. Ha kevésbé „erdős” a víz alja, akkor csodálatos eredménye-ket produkálhat. Ha akadós terepen biztosabb megoldásra vágyunk, akkor használ-junk cseppólmot a stopper helyett, alá és fölé kössünk kis cérna- vagy gumiütközőt, így maradéktalanul élvezhetjük a súlytalan twiszter adta lehetőségeket, anélkül, hogy attól kellene tartani, hogy az ólmot elveszítjük. Az ólom cseréje egy kicsit ebben az esetben macerásabb, de valamit valamiért.
 
Egy őszi fogás a súlytalan twiszteres szerelékkel
 
Tavasszal mindenképpen érdemes majd kipróbálni, amikor a vehemens ragadozók is egy kicsit lassabbak. Ilyenkor átütő sikert hozhat a lassan alászálló twiszter.

Online látogatóink

Oldalainkat 120 vendég és 0 tag böngészi

Cookie-k kezelése